E nap alkalmából a következő feladatokkal készültem Nektek:
A kicsiknek ajánlanék kettő videót:
Föld órája
Tompeti és Barátai: Föld Napja
egy mesét:
Palackok az erdőben
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek, sűrű erdő. Ebben az erdőben lakott emberemlékezet óta egy koboldcsalád. Mindenki tiszteletben tartotta őket, hiszen mindnyájan hallottak róla, hogy a koboldok vigyáznak az erdőre, mindnyájuk közös lakhelyére. 3 Egy szép napon, amikor a tavaszi napsugár egyre bátrabban próbálgatta az erejét, a kis koboldok az erdő szélén játszadoztak. A hó még foltokban takarta az erdő talaját, de egyre többet mutatott meg az avarból és az új erővel növekedni kezdő fűszálakból. Egyszer csak a koboldok azt vették észre, hogy az erdő széli árokban valami furcsa, általuk ismeretlen tárgyak meredeznek ki a hó alól. – Mik lehetnek ezek? – kérdezte Kinga, a kis koboldlány. –Az emberek rakták ide ezeket. Nem kell már nekik, azért hozták el. Úgy hívják, hogy szemét – válaszolta Tódor, a legbölcsebb koboldgyerek. – Azért hozták, mert azt hitték, hogy nekünk kell? – Nem, csak azért, mert nem tudták máshová tenni. – Jé, mi ez a furcsaság? – kérdezte Kinga csodálkozva. – Látom, ami mögötte van! – Ez egy üveg. Ilyenbe töltik az emberek az italokat. – És miért nem töltenek bele újra valamit? – Van olyan üveg, amibe csak egyszer töltenek innivalót, aztán kidobják. – Micsoda pazarlás! Van itt egy csomó olyan, ami hasonlít az üveghez, csak olyan átlátszó, és nem olyan kemény. – Ezek a műanyagpalackok. Ebbe is innivalót töltenek, és többnyire csak egyszer isznak belőle. – És mindig újat és újat csinálnak? Meg kellene mondani nekik, hogy ne csináljanak többet, mint amennyi kell az állatkáknak. – Milyen állatkáknak? – Nincsenek olyan állatkák, amik lebontják ezeket, mint az elpusztult fák törzsét? – Sajnos nincsenek. Ezek itt maradnak az idők végezetéig. A műanyagot el lehet égetni, de akkor mérgező füst keletkezik, tehát ez sem egy jó megoldás. Az üveggel azért is vigyázni kell, mert ha eltörik, megvághatja az állatok lábát. – Segítség, segítség! – hallottak egy vékony hangot a koboldgyerekek az egyik műanyagflakon felől. Ahogy közelebb mentek, látták, hogy a palackban víz van, és abban kapálódzik egy kis, fekete bogár. – Hát te meg, hogy kerülsz oda? – kérdezték a koboldok. – Csak meg akartam nézni, hogy mi van ebben a micsodában. Egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat, és belepottyantam. A kis koboldok feldöntötték az üveget. A víz kifolyt, és a vízzel együtt a bogárka is kikerült belőle. – Köszönöm, megmentettétek az életemet! – hálálkodott a kis bogár. – Szóra sem érdemes – mondta Tódor. Valamit viszont tennünk kell, hogy ez ne fordulhasson elő még egyszer – fordult a többi koboldgyerekhez. – Küldjük vissza a palackokat az embereknek! – javasolta Kinga. – Elég lesz hozzá a varázserőnk? – kérdezte az egyik kis kobold. – Ha mindnyájan együtt varázsolunk, akkor igen! – mondta Kinga, és már szaladt is körbe szólni a koboldgyerekeknek, hogy jöjjenek varázsolni. Az összes kis kobold leült a palackok köré, megfogták egymás kezét, behunyták a szemüket, és a palackok hamarosan felemelkedtek, és elindultak a város felé.
***
Mikola Klára
(http://mkne.hu/modszerkosar/09febr.pdf)
S ha megnéztétek, elolvastátok a meséket, akkor ki tudtok tölteni egy kvízt a következő linken:
kvíz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése